Jól zárult a nehéz ősz Erzsébeten

A negyedik helyen zárta a meghosszabbított őszi idényt az Erzsébeti SMTK labdarúgócsapata az NB III Keleti csoportjában. A négy hónapig tartó szezonról Turi Zoltánnal, a piros-fehérek vezetőedzőjével beszélgettünk.

 

– Milyen célokkal kezdtétek a 2019–20-as bajnokságot?

– A nyári igazolások idején azt terveztük, hogy még erősebbek leszünk, és az előző két évadhoz hasonlóan esélyünk legyen az aranyéremre. Ennek érdekében arra törekedtünk, hogy megtaláljuk azokat a játékosokat, akik alkalmasak az előrelépéshez. Arra viszont nem számítottunk, hogy az alapcsapatból sokan távoznak, ezért újra fel kellett építeni az ESMTK-t. Különböző edzettségi állapotban érkeztek az új fiúk, időre volt szükség, mire összeállt a csapat. Ráadásul a felkészülés során két kulcsjátékos is kidőlt, Szabó Ádám és Soós Bence hiánya rányomta a bélyegét az őszi szezonra.

– Az első három mérkőzésből kettőt elvesztettünk. Ez a fentiekre vezethető vissza?

– Bizonyos mértékig igen, de még most sem értem, hogyan tudtunk kikapni kétgólos vezetésről Egerben, aztán a hajrában egy lecsorgó labda után maradtunk pont nélkül itthon a Füzesgyarmat ellen. A következő kilenc fordulóban négyszer nyertünk és ötször játszottunk döntetlent, de a sok iksz a hárompontos rendszerben nem kifizetődő. Több olyan meccsünk volt, amelyben pontokat hagytunk benne.

– Nem egyszer igencsak rövid volt a kispad, sok lehetőség nem adódott a meccs közbeni változtatásokra.

– A sérülések sajnos nem kerültek el bennünket. Olyan játékosok dőltek ki hetekre, akik meghatározó emberei az ESMTK-nak, több fordulóban hiányzott Boda József, Slezák Richárd és a házi gólkirály Horváth Levente. Ennek tükrében dicséretes a csapat helytállása.

– Korábban a hátsó alakzat stabilitása jellemezte az ESMTK-t, legutóbb harminc meccsen huszonnyolc gólt kapott. Most tizenhat mérkőzésen már tizenkilencet, igaz, még így a második legkevesebbet a Keleti csoportban.

– A nyári változások, sérülések miatt teljesen új védelmet kellett felépítenünk, és itt nem csak a közvetlen védősorra gondolok. Mindenkinek meg kellett találni a helyét a csapatvédekezésben. Öt meccsen nem kaptunk gólt, tehát volt, amikor ez hibátlanul működött.

– Az év utolsó három mérkőzésén kilenc pontot gyűjtött a csapat, és feljött a negyedik helyre, egyetlen pontra a dobogótól. Hogyan összegeznéd az erzsébeti őszt?

– Jó dolog, hogy ismét éremesélyesek vagyunk. De sokkal fontosabb, hogy van lehetőség a fejlődésre. Sok fiatal játszik most Pesterzsébeten, és a korukból adódóan hullámzó a teljesítményük, viszont a sok munka már látszik rajtuk. Biztos vagyok benne, hogy ha továbbra is kellő alázattal dolgoznak, előbbre léphetünk.

– Mikor kezdődik a felkészülés a március nyolcadikán induló tavaszi szezonra?

– A decemberi pihenő után január elejétől egyénileg mozognak a játékosok, majd tizenharmadikán találkozunk az Ady Endre úti stadionban. Kollégáimmal igyekszünk változatos programot összeállítani, hogy ne legyen unalmas a rajtig hátralévő közel két hónap. Nagy mozgás nem várható a keretben, némi változtatás azért lehetséges. Az edzések mellett lesznek felkészülési mérkőzések is. Remélem, ezúttal senki nem sérül meg, és minden szempontból megerősödve folytathatjuk a bajnokságot.

(fotó: Eger SE)